browser icon
You are using an insecure version of your web browser. Please update your browser!
Using an outdated browser makes your computer unsafe. For a safer, faster, more enjoyable user experience, please update your browser today or try a newer browser.

A teáscsésze

A teáscsésze

Jaj annak, aki perbe száll alkotójával, bár csak egy a földből készült cserépedények között! Mondhatja-e formálójának az agyag: Mit csinálsz? És a készítmény ezt: Nem ügyes a kezed?(Ézs. 45:9)

Egy házaspár elment vásárolni,hogy vegyenek valamit közelgő házassági évfordulójuk alkalmából. Mindketten szerették a kerámiákat,különösen a teáscsészéket. Az egyik kerámia üzletben megláttak egy szép csészét.

A férj megkérdezte az eladót

Meg szabad néznem ezt a csészét?Még sosem láttam ennyire szépet.

A boltos a kezébe adta,és miközben a vevő csodálta a mesteri alkotást, a csésze , legnagyobb meglepetésére, megszólalt

-Nem érted, hogyan lehetek ennyire szép?

Tudod nem voltam mindig teáscsésze. Volt  idő ,amikor vörös voltam és agyagnak neveztek.Mesterem kiásott , megdolgozott, összelapított, meggyúrt újra és újra, én pedig jajgattam a fájdalomtól!

-Hagyj békén !- üvöltöttem, de Ő csak mosolygott, és így szólt

– Még nem.

Aztán egy gyorsan forgó korongra helyezett, és én hirtelen csak forogtam, forogtam,forogtam körbe – körbe.

-Állíts meg ! Szédülök !- kiáltottam, de a Mester csak ingatta a fejét és azt mondta :

 – Még nem.

Aztán betett a kemencébe.Sosem éreztem olyan forróságot ! Csodálkoztam, miért akar megégetni. Sikoltoztam. Ki akartam jutni. Láthattam a Mester arcát az üvegen át ,és leolvashattam ajkáról , ahogy a fejét rázta :

– Még nem .

Végül az ajtó kinyílt , kitett a polcra. Hűlni kezdtem.

-Most már jobb- gondoltam.Aztán mindenütt befestett. A festék szaga rettenetes volt. Undorodtam tőle.

– Ez nem jó nekem!Hagyd abba – kiáltottam!.

De csak ingatta a fejét :

-Még nem.

Aztán hirtelen újra visszatett a kemencébe. Nem ugyanabba,ahol először voltam. Ez kétszer olyan forró volt. Úgy éreztem , megfulladok. Könyörögtem , mindent megbántam, sikoltoztam és sírtam. Közben láttam, amint rázza a fejét, és azt mondja:

-Még nem vehetlek ki.

Tudtam, nincs többé remény. Végem van. Kész voltam rá, hogy végleg feladjam, mire kinyílt az ajtó. A Mester kivett, és újra a polcra tett.

Egy órával később elém állitott egy tükröt és azt mondta

-Nézd meg magad!Amikor a tükörbe néztem, alig tudtam hinni a szememnek.

– Ez nem én vagyok , ez nem lehetek én!? – hitetlenkedtem.

Ez gyönyörű! Gyönyörü vagyok!- kiáltottam.

-Szeretném, ha tudnád – mondta, – hogy átéreztem a fájdalmadat,amikor gyúrtalak, gyömöszöltelek, de ha nem teszem kiszáradsz. Tudom, hogy szédültél amikor a korongon forgattalak, de ha megállítom a korongot , szétmorzsolódsz. Tudom ,hogy elviselhetetlenül forró volt a kemencében, és nem értetted, miért teszlek oda, de ha nem teszem, megrepedsz. Tudom, hogy rettenetes volt a szag, amikor bevontalak mázzal és befestettelek, de ha nem teszem,akkor sosem erősödsz meg, és nem lesz színes az életed. És ha nem teszlek újra vissza a másik kemencébe, nem élhettél volna sokáig, nem lennél elég erős.

Befejeztelek. Olyan vagy ,amilyennek elképzeltelek a munkám kezdetekor,

amikor hozzáfogtam a formálásodhoz.

Így formálja Urunk a mi életünket is. Néhányan a kemencébe vagyunk, üvöltve,sikoltozva:”Elég volt !”Néhányan épp színesedünk,és ez kellemetlen,majd megőrjít.Néhányan körbe forgunk,és nem tudjuk hol vagyunk.Csak azt kérdezzük:”Mi történik velem?” Minden olyan zavaros.

De Ő tudja , hogy mit tesz .BÍZZ BENNE!

(Forrás:Internet,Farkas Gyula)