browser icon
You are using an insecure version of your web browser. Please update your browser!
Using an outdated browser makes your computer unsafe. For a safer, faster, more enjoyable user experience, please update your browser today or try a newer browser.

Hogyan ismerem fel Isten akaratát ?

Hogyan ismerem fel Isten akaratát az életemben?

Ezt a kérdést a mindennapokban már „ezerszer” feltettük, hiszen közvetlenül érinti hitéletünk gyakorlatát. És erre választ adni nem egyszerű. Ahol az elmélet világos, ott a probléma a gyakorlatban jelentkezhet. De a Biblia itt is a segítségünkre van. Ez a cikk nem fog életed minden kérdésére választ adni, de „útjelző táblákkal” szolgál, amelyek segítségével biztosabban tájékozódhatsz.

Az öt nagy útjelző tábla

1.Isten Igéje

 Van a kérdésedhez világos utasítás Isten Igéjében, vagy az Írásnak olyan alapelve, amely itt alkalmazható? A döntésed összhangban van-e Isten Igéjével?

2. Imádság

Kérd Istent imádságban, hogy adjon világosságot a kérdésben. Ezután kaptál egyértelmű „igent” az Úrtól?

3. Tapasztalt, hívő keresztyének tanácsa

Tapasztalt, érett keresztyének pozitívan megerősítik a döntésed? Vedd komolyan a kapott óvásokat és tanácsokat, miközben felülvizsgálod a döntést, vagy folytatod az imádkozást és az Írás kutatását.

4. Körülmények

Nyitva vannak-e a „kapuk”, vagy egyértelműen zárva? Olyanok a körülmények, hogy meg tudod valósítani a döntésedet?

5. Belső béke

Van békességed abban a döntésben, amit hozni akarsz?

Az útjelző táblák magyarázata

1. Isten Igéje

Isten Igéje nyújtja az alapvető és elegendő alapot a keresztyén élethez. A mindennapokban felmerülő konkrét kérdésekhez gyakran szükségünk van a „nagy öt” másik alkotóelemeire is, mintegy kiegészítőként, de mindig Isten Igéje legyen a kiindulópontunk. Ott nézzük meg először, hogy Isten mond-e valamit a „témához”! Amíg nem tartod meg Isten parancsát, amit Igéjében mond, addig semmi szükség arra, hogy személyes vezetést vagy „kinyilatkoztatást” kérj tőle. Talán még csak egy részt olvastál a Bibliából, vagy sok rész kiment a fejedből: kérheted az Urat, hogy mutassa meg neked, hogy Igéjében tett-e kijelentéseket a te problémádra vonatkozóan. „…megtalálnak engem, akik keresnek” (Péld.8,17). Isten Igéje nem térkép (amin minden egyes esetre minden részletet megtalálsz), hanem iránytű (amely megadja az irányt). De néha az iránytű is rámutat a megoldásra: Ne menj erre tovább.

2. Az imádság

Mint a többi elem, az imádság is egy döntő, de önmagában nem elégséges alkotórész Isten akaratának a felismerésében, mert a „nagy öt” együttesen hat. Komolyan kell vennünk az imaéletünket! Ha Istent vagy az Úr Jézust „tűzjelzőként” kezeljük, és csak szükség esetén hívjuk segítségül, akkor az imaéletünk felfrissülést igényel. Az imádság sokkal több, mint egy segélykiáltás. Tartalmaz hálaadást, bűnvallást, közbenjárást, dicséretet és imádást. Azzal az elvárással kell imádkoznunk, hogy Isten akar és fog is minket vezetni (vö. Mt 7,7; Jn 16,13 stb.).

Imádkozás közben nyitottnak kell lennünk Isten vezetésére. Amit fel akarunk ismerni, az Isten akarata legyen, ne a saját akaratunkat akarjuk megerősíteni. Nyitottnak kell lennünk a meglepő, váratlan és nem kívánt válaszokra is. Jó, ha tudatában vagyunk saját vágyainknak, és ezeket elmondjuk Istennek. De késznek kell lennünk elfogadni a döntését. Állhatatossággal és türelemmel kell imádkoznunk. Egy olyan társadalomban, amely minden helyzetben azonnal vár el mindent, könnyen megfeledkezünk arról, hogy Isten éppen nem „rögtön” válaszol.

A kitartó imádság különleges ígéretet rejt (Lk 18,1-8). Annak a tudatában kell imádkoznunk, hogy néha nagyon korlátozottak az ismereteink. Istennek ellenben „átfogó képe” van, mindent átlát az elejétől a végéig

Az ima az első: nem azért cselekszünk, hogy utána imádkozzunk, hanem azért imádkozunk, hogy helyesen tudjunk cselekedni. „Amikor imádkozunk, sokkal fontosabb ezt Isten nagyságának, mint a probléma nagyságának a tudatában tennünk.” (Gordon S. Jackson)

 3. Tapasztalt keresztyének tanács

Tapasztalt keresztyének tanácsának a kikérése a bölcsesség és az erő jele, nem pedig a gyengeségé. Maga Isten tanácsolja ezt nekünk (vö. Péld 13,10; 12,15). Más keresztyének tanácsa elbizonytalaníthat vagy megerősíthet abban, hogy a helyes úton járunk-e. De talán Isten másokat használ fel arra, hogy mérsékelje lelkesedésünket vagy megóvjon a veszélyektől. Mindenesetre, ha Isten Igéje egyértelműen beszél, nincs értelme másokat megkérdezni (abban a reményben, hogy mást mondanak, mint a Biblia) – így soha nem ismered fel Isten akaratát. Gondosan válaszd meg a „tanácsadóidat”! Istenfélő, hívő férfiak vagy nők legyenek, akiknek megfelelő tapasztalatuk és lelki érettségük van. A megbízhatóság és a titoktartási képesség is elengedhetetlen feltétel. A „Roboám-módszer” (1Kir 12,8) nem Isten szerint való: „Csak a barátaimat kérdezem meg az Ifiből, ill. addig kérdezősködöm, amíg valaki igazat ad nekem.”

Az „Izráel királya-módszer” biztos út a katasztrófába (1Kir 22,8). „Csak az ’igent’ mondókat kérdezem meg.” Olyan testvérekhez fordulj, akik számára olyan értékes vagy, hogy nyílt, őszinte tanácsot adnak. Tanácsadókra van szükséged, nem ujjongó támogatókra. Néhány bizalmasodhoz fordulj csak! Ha megkérdezel 60 embert, az inkább közvéleménykutatás, mint tanácskérés. Mindemellett ne feledd, hogy neked kell döntened. Ezt senki sem vállalhatja magára. Más csak (bár meglehet, hogy értékes) segítséget tud adni neked.

4. A körülmények

Noha soha nem lehet a külső körülményeké az „utolsó szó”, mégis segíteni tudnak Isten akaratának a felismerésében. A körülményeknek mindig csak másodlagos szerepük van. Bele kell illeniük abba az egységes képbe, amit az öt pont kialakít. Más szóval: megerősítik, és nem meghatározzák a döntésünket. Példák Isten Igéjéből: a látszólag „nyitott kapu” nem egyértelmű jele Isten akaratának (Jón 1,3; Mózes Egyiptomban); másrészt az akadály sem jelenti egyértelműen azt, hogy nem helyes az út (1Kor 16,9). De az Úr egyértelműen be is zárhatja a kapukat (Csel 16,6) – mint ahogy azt egyes esetekben meg is teszi.

5. Belső béke

A döntés szempontjából önmagában a belső béke sem egyértelmű bizonyíték, vagyis a többi „útjelző táblával”együtt kell figyelembe vennünk. Fontos rávilágítani, hogy itt a meghozandó döntés tekintetében érzett békességről van szó. Ha meg is van ez a békességem, ennek ellenére lehetséges, hogy „félelemmel és rettegéssel” indulok az ennek megfelelő útra. Belső béke nélkül senkinek sem szabad útnak indulnia, akkor ugyanis az ember a lelkiismerete ellen cselekszik. Miután az irányt nagyvonalakban felvázoltam, azt kívánom neked, hogy tapasztald meg Isten egyértelmű akaratát a döntéseidben.

 

 Michael Vogelsang