browser icon
You are using an insecure version of your web browser. Please update your browser!
Using an outdated browser makes your computer unsafe. For a safer, faster, more enjoyable user experience, please update your browser today or try a newer browser.

Most még Ő áll a mi ajtónk előtt

Cseri Kálmán prédikációjának alapgondolata adta meg az ihletet e cikk megírásához.

Az igehirdetés fő üzenete az volt,hogy Jézusnál van hely.Mi sokszor kirekesztjük Őt életünkből,ahogy a szent estén is többen tették ezt a “szent” családdal.Jézus azonban mindenkit vár és nála mindenki számára van hely.

“Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő énvelem.” Jelenések 3:20.

Jézus ránk vár-Rád-mindannyiunkra,hogy kinyissuk szívünk ajtaját és beengedjük lelki házunkba és lépjünk Házasságra Vele.Ez azt jelenti,hogy nem vendég lesz már,hanem az Urunk.Ahogy a férj és a feleség nemcsak a házasság alkalmával,hanem naponként elköteleződnek egymás iránt,felvállalják egymást,nekünk is ezt kell tennünk a mi Urunkkal.Naponként megerősíteni egy-egy szálllal a köztünk lévő fonalat,hogy az erős kötéllé váljon.

S ez az erős kötél lesz az,ami által minden nap megtart a mi Istenünk bármilyen helyzetbe is kerüljünk.Ez a kötél nem szakad el bármekkora hegyet kell is megmásznunk.

Mert ez a hűség köteléke.Ezt a kötelet legfeljebb mi szoktuk elvágni,de az Ő hűsége a felhőkig ér(Zsolt.57:11)..Ha Isten egyszer HÁZasságra,szövetségre lép az emberrel,Ő azt komolyan gondolja.Szeretne mindig velünk lenni és a vacsoránál az asztalfőn helyet foglalni.Mert Ő az Úr,Ő a családfő.Ő az,aki a kötelet tartja,hogy ne kelljen elvesznünk.

Jó,ha az ember tudja,hogy készített-e már maga helyet az életében Jézus számára vagy sem.Mert Jézus is csak annak készít helyet a mennyei birodalomban.Mert Isten viszonzó Isten.Megáldja mindazokat,akik töredelmes szívvel befogadják őt lelki otthonukba.Azokkal Ő megvacsorál és velük marad mindaddig,amíg a közös életük az Ő “házában” nem folytatódik,s ezt követően is,örökké.Mert egyszer nekünk kell majd az Ő mennyei otthonának ajtajában megállnunk és abba honba csak az léphet be,aki már e jelenlevő világban is Őhozzá tartozott és együtt élt Ővele.

Ám mégis az a legjobb,ha valaki azt tudja válaszolni,hogy igen.Jézus életem ura.Úr nemcsak amikor a hegyen kaptatok felfelé,hanem akkor is ,amikor éppen a völgy felé tartok.Akkor is kötelével tart,hogy le ne csússzam és ne üssem meg magam,mikor magabiztosan nekivágtatok a lejtőnek.Megrántja a kötelet és emlékeztet arra,hogy én egyszer szövetségre léptem Vele,és ezt a szövetséget nem hagyhatom el,hanem meg kell újítanom nap,mint nap.Azért,hogy a kötél ne foszoljon szét,minden nap egy-egy újabb szálat fonok hozzá,hogy szövetségünk újból és újból megújuljon az Ő dicsőségére.Ámen!