browser icon
You are using an insecure version of your web browser. Please update your browser!
Using an outdated browser makes your computer unsafe. For a safer, faster, more enjoyable user experience, please update your browser today or try a newer browser.

Prédikációk

 

Ezékiel 22:23-31 Igehirdető: Karászi Attila Zsolt

A történetet olvasva és hallgatva talán az jut eszünkbe, hogy ennyire nyakas Isten népe. Isten milyen sokszor szólt már nekik prófétái által, hogy térjenek meg hozzá, de ők nem tették.. Könnyen megítéljük őket. De vajon nem ilyenek vagyunk-e mi is? Isten hányszor és hányszor megadja a lehetőségét, hogy Őt hallgassuk és megtérjünk Hozzá, de mi nem élünk vele. Falat építünk Közé és közénk, s sokszor embertáraink és mi könzénk is. Jézus pedig ezért jött, hogy ezt a falat lebontsa. S olvasunk arról, hogy mennyi tisztátalanságot követett el a nép és olyan, mintha csak a híradót hallgatnánk. A nyugalom napját megszentségtelenítik. S itt van a felsorolás, hogyha ez így folytatódik, a föld nem fog esőt kapni. Az eső áldást jelentett. Ha a növény nem kap esőt, kiszárad. Az emberi élet is kiszikkad, ha nem hallja Isten életet adó szavát. Elerőtlenedik. Mert csak Isten Igéje tudja elmosni a szennyet. Jézus Krisztus Golgotán kifolyt vére tisztít meg. Mert még most Isten szól, megtérésre hív. Akkor van baj, amikor már nem szól, amikor hallgat. Addig, amíg az Ige hangzik, engedjük, hogy átjárjon! Szívjuk magunkba Isten drága üzenetét!

 

Zsolt. 59:11 Igehirdető: Mérten Nikoletta

Felirata szerint Dávid zsoltára, aki akkor könyörgött így Urához, amikor Saul emberei életére törtek. Háza előtt álltak és arra vártak, hogy kijöjjön és megöljék őt. Sokszor életünk szorongatott helyzeteiben születnek életünk legszebb, leginkább szívből jövő imádságai. Dávid az az ember, aki ártatlan, nem követett el Saul ellen semmit, s akinek egyedüli menekülési útvonala a kegyelmes Isten. Milyen nagy hitről és bizalomról árulkodik ez! Mert ahogy imádkozik ez a szorongatott helyzetben lévő ember, abból kitűnik számunkra, hogy ő egészen bizonyos abban, hogy Istennél már kész van a szabadulás az ő számára. Dávid így fogalmaz: “Előmbe jön az én kegyelmes Istenem.” (Károli ford.) S az egyik dicséret szavai juthatnak eszünkbe: “Szorongat a Sátán, de Te velem vagy, hű szabadítóm, aki el nem hagy.” Bizony, minket is szorongat a Sátán. Hiszen amikor nagy kísértések érnek minket, vagy gondokban, bánatban, betegségben van osztályrészünk, akkor ő kíváncsian figyeli, hogy van- e Istenbe vetett hitünk, s hogy az áll-e, megmarad-e vagy éppen a rá nehezedő dolgok súlya alatt összetörik.

Figyeljünk most ennek a zsoltárnak erre az egyetlen egy fél mondatára, ami alapigeként is elhangzott, és a mi Urunk is ezen keresztül tolmácsolja felénk üzenetét, melyet a zsoltáríró ad elénk: “Előmbe jön az én kegyelmes Istenem.” (Károli ford.) Amikor ezt írja a zsoltáríró, meg van győződve arról, hogy Isten szereti őt.

Maga az Isten jön elénk. Az az Isten, akinek sokszor hátat fordítunk, akinek sokszor nem számolunk hatalmával és akit nap nap után elfelejtünk megszólítani imádságban. Ez az Isten elénk jön, hogy segítsen, felemeljen, bátorítson, vígasztaljon, hogy megbocsásson. De nagy ajándék ez! Ezt élte át a tékozló fiú is. Amikor már nem volt semmije úgy döntött, hogy hazaindul az atyai házhoz. Az Atya pedig elé ment és a nyakába borult.

Ő jön felénk ma is, akkor is, ha mi elfordulunk. Adja meg nekünk a mi Urunk, hogy sokszor átélhessük ezt! Hogy szorongatott helyzeteinkben, az élet nagy terhei alatt egyszercsak azt tapasztalhassuk, hogy elénk jön az Úr. Megoldódnak megoldhatatlannak látszó helyzetek, csak rendületlenül higgyünk Őbenne! Legyen most a hangúly azon, hogy az én kegyelmes Istenem. Aki nekem életet adott, Fia által megváltott, aki nekem megbocsátott. Az én erőm és reménységem. Mert mások hite által nem kapunk bűnbocsánatot, csak a saját hitünk által. Tapasztaljuk meg, hogy a nehézségeinkkel nem kell egyedül szembenéznünk, mert “elénk jön a mi kegyelmes Istenünk “és körülvesz az Ő szeretetével.

Márk 11:1-11 Igehirdető: Karászi Attila Zsolt
Virágvasárnapot ünneplünk és rácsodálkozunk, ahogy  Jézus figyelmen kívül hagyva a szokásokat, nem paripán vonul be. Szamár háton megy az, aki három nappal azelőtt Lázárt feltámasztotta. Aki Istenember volt. S éppen ezért azt várnánk, hogy másként vonul be. Azonban a próféciának így kellett beteljesedni. Az eddig történtek is Jézus előre elmondott szavai szerint következtek be. Mert minden, amit Ő mond, igaz. Az embereknek elvárásaik voltak Jézussal szemben: gazdagság, jólét, gazdasági fellendülés. Ez van ma is. A hozsánnázó tömegből később öldökléstől lihegő tömeg lesz, aki megfeszíti Őt.  Miért zavarta ki Jézus a kereskedőket a templomból? Voltak ott olyanok is, akik vizet vittek át tálban a templomon. Nem akartak körülmenni, hanem a pogányok udvarán keresztül rövidebb út vezetett a teplomba. Semmibe vették ezáltal Jézus parancsát, tisztátalan lelkülettel tették ezt. Jézus látta a lelkületüket. Ahogy az ötezer ember megvendégelésénél is. Tudta, hogy nem azért követik, mert hisznek Benne, hanem azért, mert ettek a kenyérből, amit adott nekik. Tehát az áldás miatt. Mi vajon miért követjük Őt? Miért jövünk Isten házába, hogy találkozzunk Vele? Csak azért, hogy teljesítse kéréseinket? Vagy az áldásokért? Mert nem biztos, hogy jó nekünk, ha Isten kiszolgálja az elvárásainkat. Ha ilyen lelkülettel tesszük ezt, akkor csalódni fogunk. Mert nem lesz gyümölcse mindennek. Nem lesz Isten számára megüresített élet és megtérés.

Isten háza imádság háza- mondja Jézus. Pünkösdkor a tanítványok imádságban vannak együtt. Amikor valami nagy dolog történt, együtt imádkoztak. Lázár feltámasztásánál is. És a Gecsemáné kertben is imádkozott Jézus. Az imádság közbenjárás egymásért, mások megtéréséért, a gyülekezet megújulásáért, a Ige szólójáért, hogy az megérintse szívünket.